A hüvelyi higiénia sokkoló története
Írta: Jennifer Grigson
Megjelent: 2025. június 12.
A középkor sokkal rosszabb volt, mint gondolnád.
Köztudott, hogy a hüvelyi anatómia mindig is szerves része volt az emberi biológiának.
És mégis, a közel 2 millió év alatt, amióta az ember a Földön jár, csak az 1970-es évek
végén kezdtek a „női higiénia” témájával komolyabban foglalkozni.
Valójában, ahogy a Smithsonian is rámutat egy cikkében, még az is eufemizmusnak
számít, ha a menstruációval, nemi szervek tisztaságával vagy hüvelyi higiéniával
kapcsolatos termékeket „női higiéniai termékeknek” nevezünk, hogy elkerüljük a női
anatómia említését egy olyan kultúrában, amely évszázadokon át a női anatómát
„piszkosnak” vagy „nem megfelelőnek” tartotta.
Szerencsére mi nem gondoljuk, hogy a női anatómia piszkos vagy nem megfelelő
lenne, így most visszatekintünk ezeknek a termékeknek a történetére: öblítők, kúpok,
mosakodók, krémek, dezodorok – mindent, amit évszázadokon át a hüvelyi higiénia
részeként használtunk, jóra vagy rosszra.
Készülj fel, mert néhány ezek közül meglehetősen szokatlan volt.
Ősi idők (Kr. e. 500 előtt)
Erről az időszakról nem maradt túl sok információ, de a történészek nagy része egyetért
abban, hogy az ókorban a nők főként egyszerűen fürödtek, és szappant és vizet
használtak vulvájuk tisztítására (bár ritkán). Egyes bizonyítékok arra utalnak, hogy az
öblítés (douching) már az ókorban is ismert volt, és valójában, Karen Harris és Lori
Caskey-Sigety, a The Medieval Vagina: An Hysterial and Historical Look at All Things
Vaginal During the Middle Ages szerzői szerint az ókori egyiptomiak találták fel az
öblítést.
Ezek a történészek szerint az ókori egyiptomi nők olyan összetevőket használtak az
öblítőkben, mint a fokhagyma, bor, ecet, víz, olívaolaj, sőt akár a dohánylé is, hogy
megelőzzék a szexuális úton terjedő fertőzéseket, és reménykedjenek a terhesség
megelőzésében is.
Középkor (5–15. század)
Adjunk egy kis kontextust. A középkorban, a 5–15. század között, a női anatómia szinte
minden aspektusát „helytelennek” tartották. A menstruációt nagyrészt Isten
büntetéseként látták, és még a korszak legjobb orvosai is hittek a „vándorló méh”
elméletében. Ez az elmélet szó szerint azt állította, hogy a nő méhe a testben vándorol,
és ahol megáll, különböző betegségeket okoz – például a hiszteriát, amely lazán
fordítva „a méh őrületét” jelentette.
Valójában azt hitték, hogy a menstruáló nő pusztán a tekintetével is ártani tud –
konkrétan a tököknek. „Ügyeljetek, hogy a nők ne jöjjenek közel, mert ha megérintik a
tököket, azok nem nőnek; még nézni sem szabad őket a menstruáció idején.”
Ebben a kontextusban nem meglepő, hogy nem volt sok hüvelyi higiéniai termék a
piacon. A kutatások többsége azt mutatja, hogy a vulva tisztítására szappant és vizet
használtak, valamint alkalmanként alkalmazták a „hüvelyi füstölést”. Ez a kezelés abból
állt, hogy vizet gyógynövényekkel kevertek, felforralták, majd a keletkező forró gőzt egy
csövön át a hüvelybe vezették. Ezt a veszélyes eljárást például gombás fertőzések,
méhnyakrák és menstruációs görcsök kezelésére írták elő.
A menstruációról? Valószínűleg a középkori hölgyek valamilyen tisztasági betétet
használtak – talán mohával töltöttet, amit „vérmoha” néven is ismertek, és amelynek
antiszeptikus tulajdonságai voltak.
Reneszánsz (15–17. század)
Nem meglepő, de a reneszánsz idején a hüvelyek és minden női anatómiai rész
továbbra is nagyrészt tabunak számított, így kevés feljegyzés maradt arról, hogyan
gondoskodtak a nők erről a területről. Összességében úgy tűnik, hogy a vulva tisztán
tartása szappannal és vízzel (ha ritkán fürödhettek) valamint az öblítés még mindig
teljesen normális volt.
Valójában a hüvelyi higiénia terén több mint 200 évig nem történt változás, úgyhogy
ugorjunk egy kicsit előre az időben, rendben?
Modern kor (17. századtól napjainkig)
A hüvelyöblítés egészen a 21. század elejéig a női higiénia egyik alapvető eszközének
számított. Manapság azonban a legtöbb orvos már nem ajánlja, mivel felboríthatja a
hüvely természetes baktériumflóráját, és irritációt okozhat.
Korábban viszont a nőknek különféle összetevőket javasoltak az öblítéshez. A korai
időkben főként gyógynövényeket és növényi kivonatokat használtak, de a 20.
században ezek a készítmények már jóval veszélyesebbé váltak.
A 20. század elején például a legnépszerűbb hüvelyöblítő márka a Lysol volt, amelyet
egyszerre hirdettek „háztartási fertőtlenítőszerként a WC-hez” és „női higiéniai
termékként.” 1953-ig a Lysol krézolt is tartalmazott – egy mérgező metilfenolt, amely
bőrirritációt és égési sérüléseket okozhatott. A termék öt ember halálát és 1911 előtt
legalább 193 mérgezéses esetet eredményezett.
És nem csak a Lysol – a 20. század során rengeteg más, teljesen alkalmatlan „otthoni
intim higiéniai megoldás” is elterjedt: édesített joghurt, fokhagyma, sőt talkumpor is
szerepelt a „tanácsok” között.
Mit érdemes akkor használni a hüvely tisztítására?
Engedd meg, hogy bemutassuk a 21. századi megoldást, amelyet végre a tudomány is
támogat.
Ismerd meg a pH Balance Probiotic Wash-t, – egy probiotikus, kímélő intim lemosót,
amelyet kifejezetten az érzékeny intim területek ápolására fejlesztettek ki. Összetevői
között megtalálható a zabkorpa, Lactobacillus probiotikumok, tejsav és bőrtápláló
növényi kivonatok, amelyek támogatják a bőr mikrobiomját, megnyugtatják az irritált
bőrt, és segítenek megelőzni a káros baktériumok elszaporodását.
Ma már tudjuk, hogy a hüvely önmagát tisztítja – nem kell semmit „odabent” használni,
hogy friss maradjon. A szeméremtest (vulva) viszont igényel gyengéd ápolást, mert a
legtöbb tusfürdő túl lúgos, ami felboríthatja a természetes pH-egyensúlyt és irritációt
okozhat.
Ez a lemosó nem tartalmaz parabéneket, szulfátokat, ftalátokat vagy mesterséges
illatanyagokat, és elég gyengéd ahhoz, hogy segítsen megelőzni a kellemetlen
szagokat, a szárazságot és az irritációt.
Szóval tedd le a joghurtot, a fokhagymát, és – könyörgünk – a Lysolt is hagyd meg
inkább a konyhapultra. Ez már a 21. század, és végre úgy tűnik, tényleg értünk valamit
a női intim higiéniához.
(Valószínűleg azért, mert végre nők is vannak az orvosok között.)